Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet
A Bükkből érkező patakok és végállomásuk, a Tisza folyó által alakított Borsodi Mezőség 1989-ben kerül természetvédelmi oltalom alá, azóta mint tájvédelmi körzet (Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet néven) szolgálja a természetvédelem nemes ügyét. Jellegzetes alföldi táj, „Kis-Hortobágynak" is nevezik. Nagy kiterjedésű gyepterületeit, mozaikszerűen beékelődő szántók, mocsarak, vízállások, a hegyekből érkező patakok és erek szalagjai, kunhalmok, szikes pusztarészek tarkítják. A táj képét alapvetően meghatározta, meghatározza az emberi tevékenység.
Az egyik legfontosabb tájformáló tevékenység a legeltető állattartás, amely a természetvédelmi szempontból rendkívül értékes gyepterületek fennmaradását biztosítja. A vízrendezések során a mocsarakat lecsapolták, a mezőgazdasági területekről csatornahálózat vezeti a fölöslegesnek ítélt vizet a vízfolyásokba. Az utolsó hírmondókként megmaradt mocsarak, vízállásos laposok, medermaradványok a tájvédelmi körzet legértékesebb élőhelyei közé tartoznak. A közelmúltban (és a közeljövőben is tervezi) a természetvédelem több helyszínen rekonstrukciós munkálatokat végzett, hogy a puszta ismét egykori vadvizes képét mutathassa. Nem véletlenül került fel a terület a nemzetközileg jelentős vizes élőhelyeket tömörítő Ramsari Egyezmény magyarországi listájára! Szintén az emberi tevékenység következménye, hogy eltűntek a pusztai erdőfoltok, a vízfolyásokat kísérő fűzligetek, galériaerdők. Jelenleg erdőtelepítésekkel igyekeznek hiányukat pótolni. Természetvédelmi szempontból kedvező, hogy a tájvédelmi körzet belső területein nem található lakott település (a Mezőnagymihályhoz tartozó Nagyecsér mára elnéptelenedett) így a nagy kiterjedésű puszták zavartalan menedékei az azokat benépesítő élővilágnak.
Ez az élővilág rendkívül sokszínű és értékes, kezdve a vizeket benépesítő szervezeteken (az alacsonyabb rendű élőlényekkel nem találkozik mindennapokban az ember, azok sokszínű világa főleg az őket kutató szakembereknek nyílik meg igazán) át, a mocsarakban (pl.: fátyolos nőszirom) vagy kunhalmokon (macskahere, tavaszi hérics), pusztákon (sziki kocsord) virító növényeken és az azokon táplálkozó gyönyörű pillangókon, bogarakon keresztül a gerinces állatokig. Ez utóbbi csoport képviselőivel találkozhat leggyakrabban a területen túrázó, sétálgató látogató. A dús növényzettel benőtt mocsarak, lassan áramló vizek halai a nagyon megfogyatkozott egyedszámú lápi póc és az elmúlt századokban a népélelmezésben is szerepet játszó réti csík. Kora tavasszal a vizek felé igyekvő dunai tarajos gőtékkel találkozhatunk, míg a nyárelő a vöröshasú unkák és kecskebékák koncertjétől hangos. Ha csendben szemlélődünk valamelyik csatorna partján, talán még napozó mocsári teknősöket, vagy apró halakra, békákra vadászó vízisiklót is megpillanthatunk.
A madárvilág feltűnő gazdagságban van jelen a Borsodi Mezőségben. Megfigyelhetők itt legféltettebb kincseink közé tartozó ragadozó madaraink, a parlagi sas és a kerecsensólyom. Ritkán kerül szem elé a nagyon megfogyatkozott állományú túzok. A tanyák melletti facsoportokban kék vércsék hangoskodnak, színpompás tollazatú szalakóták nevelik fiókáikat. A vizeken megfigyelhetők több récefaj egyedei, a sekélyebb részeken gólyatöcsök és gulipánok keresik táplálékukat. A nádasokból szépen szól a kékbegy éneke, de gyakran elnyomja azt a bölömbika mély, búgó hangja. Ősszel több ezres csapatokban érkeznek az északi vándorok, a darvak és a vadlibák. Az itt előforduló emlősök közül igazi világritkaság a csíkos szöcskeegér, napjainkban csak a Borsodi Mezőség egy kis területén ismerjük állományait. Embert kerülő, védett pusztai kisragadozó a molnárgörény, amely előszeretettel zsákmányolja a terület egyik gyakori rágcsálóját, a hörcsögöt. Az elmúlt években tapasztalt terjeszkedése során a Mezőséget is elérte a visszatelepülő aranysakál és az eurázsiai hód is. A vaddisznók robbanásszerű elszaporodásának nem csak a mezőgazdászok nem örülnek, a természetvédők számára is gondot jelent nagy számuk (elsősorban a védett gyepek feltúrásával és a talajon költő madarak fészkeinek elpusztításával okoznak károkat)!
A természetvédelem nem csak az élő és élettelen természeti környezet féltett értékeit (fajokat, életközösségeket, élőhelyeket) szeretné megőrizni az utókor számára, hanem a térség jellegzetes képét (tanyáival, legelő jószágaival) kultúrtörténeti és néprajzi kincseit egyaránt. Ezek mind együtt, egy egészet, működő rendszert alkotva jelentik azt a jellegzetes, egyedi, kimagaslóan értékes tájat, amit Borsodi Mezőségként ismerünk. Megőrzésében főszerepe van az itt élő embereknek! Nélkülük, az ő munkájuk, támogatásuk, segítő összefogásuk nélkül ez a feladat megoldhatatlan!
Lehetőség van arra, hogy a látogató megpillanthassa a fönt említett csodákat, de kérjük, hogy az élővilág védelme érdekében mindenki tartsa be a területre vonatkozó természetvédelmi előírásokat, szabályokat (a látogatható területekről, a korlátozásokról és egyéb előírásokról információ kérhető a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Borsodi Tájegységétől)!
Forrás: Bodnár Mihály
Fotók: Bodnár Mihály
